2012. június 29., péntek

Nyomdázunk, nyomdázunk, nyomdázgatunk...

Az iskolánkban, ilyenkor nyár legelején kétszer egy hétig nyári oratórium van. Úgy képzeljük el, mint egy de luxe nyári napközit. Sok-sok...rengeteg gyerekkel. 6-12 évesből van a legtöbb. 

Az egyik műhely foglalkozáson nyomdáztam velük. A jövő héten pillangót gyártunk. De most lássuk azt a nyomdázást.
Ezeket a nyomó formákat már egyszer használtuk akkor is egy falka gyerekkel nyomdáztunk.
Sima fehér papírzacskót használtunk alapnak. Pár szóval elmondtam a munka menetét, de tényleg csak pár szóval. Nem kellett magyarázgatni! Öröm volt látni a sok ötletes megoldást!


2012. június 14., csütörtök

Hógömb, nyár elején, ajándékba- snow globe

Készítettem még egy hógömböt is.

Amilyen látványos, olyan egyszerű! Még nem találkoztam olyan gyerekkel (és felnőttel) aki ne szeretné ezeket a hógömböket!
Ebben az a fantasztikus, hogy személyre szabott. 
Az  üres hógömböt a Müller Drogériában vettem. Csak képet, szegélyt és az alját kellett beleszabni.
Már csak rázogatni kell és megtörténik a csoda!




Az ajándék Prae-nek- scrapbook

 Prae hazamegy! Itt az év vége, hazamegy. Prae cserediák.Thaiföldről érkrezett, most hazamegy.
Szerettünk volna ajándékot adni neki. Valami nagyon személyeset, valami nagyon kedveset, valami ami csak neki szól.
Emlékkönyvet készítettem neki. Most nem így hívjuk. A trendi neve most scrapbook. Igaz, ez több mint az emlékkönyv. Talán kreatív  album.
Lényege, hogy emlékeinket, fotóinkat nem csupán beleragasztjuk egy albumba, hanem   a hozzájuk kapcsolódó érzéseket, élményeket, gondolatokat is megpróbáljuk megőrizni. Az emlékkönyv elnevezés nem is jó. Rögtön az a bizonyos emlékkönyv ugrik be.
Aranyosfodorka napjai blogon találtam, szédületesen jó dolgokkal együtt.
Az ami nekem is volt felsős koromban. Csini arany és színes mintával díszített, lakattal zárható könyvecske. A barátnőimmel írogattunk bele világrengető bölcsességeket.


"Két szócskát írok neked : mindig és soha ;
Légy boldog mindig, de szomorú soha."

"Evezz-evezz az élet tengerén
de ki ne köss a bánat - szigetén!
Legyen erőd tovább evezni,
 a Boldogság - szigetén kikötni!"


Ezekhez hasonlók voltak a legkedveltebbek. És persze rajzoltunk is! Meg gyönyörűen ki is színeztük.


Ezek az emlékkönyvek a nagymamáink korából származnak. Ezt a festési stílust én is áhítatosan nézegettem anyukám emlékkönyvében.
Mi inkább csak színes ceruzával "alkottunk". 
Amit most csináltam az nem ilyen, inkább egy felturbózott fotóalbum.

Annyiban emlékkönyv, hogy az együtt töltött tanév egy-egy emlékezetes eseményét örökítettem meg. Kiválasztottam néhányat közülük. Csak néhányat, mert sok volt!
Két CD-t is írtunk hozzá. Ezekhez tokot ragasztottam a könyvecskébe.
 














Olyan albumot vettem, aminek az elején három szívecske van kivágva.

A fotókat összevágtam, összeillesztgettem és felragasztottam. Itt- ott kiegészítettem ezzel- azzal. Néhány sort is írtam hozzá.
Lapozzunk bele...



És itt van az ajándékozás is! Mindenki aláírta az albumot, és írt pár sort is.
Még egy hógömböt is készítettem. Nagyon- nagyon klassz lett! Ez is az ajándék része volt.
...és napok óta búcsúzkodunk, búcsúzkodunk...búcsúzkodunk, búcsúzkodunk...