2017. február 12., vasárnap

Téli portré

A portré talán az egyik legnehezebb feladat. Sok nyávogással indul, különösen az önarckép rajzolása. Alsó tagozatban könnyebben megy, de fölsőben.....
Most egy téli képet rajzoltunk magunkról.
Attól lett téli, hogy téli ruhát, sapkát sálat, fülvédőt rajzoltunk magunkra. A háttérbe hópelyheket. 
Tükörben megnéztük magunkat. Néhány egyszerű dologra figyeltünk csak. Milyen alakú az arcom? Milyen a hajam színe, milyen a frizurám? Milyen színű a szemem? Milyen a szám?
Hogy mennyire hasonlítanak a rajzok a modellekre? Semennyire. De mint téli portrék ragyogóak lettek!
 

 

 


A jég alatt

Még egy kicsit tél.
Először a Pinteresten aztán egy Facebook csoportban is láttam ezt a jópofa megoldást. Sokáig ebben a csoportban jószerével sablonokról és szinezőkről szólt minden, nem pedig a rajztanításról, amiért ez a csoport létrejött. Valóban kreatív, jó megoldás alig- alig akadt. A legkellemetlenebb, ha néhányan vettük a bátorságot, hogy ezt szóvá tegyük, ingerült kioktatás lett a vége. Mostanában úgy látom valami változás kezdődik. Egyre több olyan tanító és tanár is megjelenik remek ötleteivel és munkáival akik valóban minta értékűek. Egyre többen teszik le a sablonokat és szinezőket és végre hagyják a gyerekeket alkotni. 
Amikor megláttam ezeket a korcsolyázós képeket egy, fotósorozat jutott az eszembe, ami szintén így láttatja a világot.
Képek innen.

Jó kiindulás. A jég alatti világról beszélgettünk egy kicsit. A kompozicióról is. Csak a lényeget akarjuk megrajzolni és az a kettősség. A jég felszine és a jég alatti világ. Kik is laknak a jég alatt? Halak, rákok és Spongya Bob a barátaival. Nem szeretem Spongya Bobot, szerintem borzasztó. De a gyerekek szeretik és adja is magát. 
Vegyes technikával, viaszkrétával, közönséges gyertyával és vízfestékkel dolgoztunk.