2017. június 24., szombat

A pitypang meséje- meseillusztráció - The dandelion story drawing




A múlt órán elkezdett feladatsor (azt hiszem, ez a projekt munka lánykori neve) következő feladata.
A pitypang remek téma. Sok- sok öletünk van. Olyan mint a macska. Ott van mindenütt, lassan már észre sem vesszük, pedig...
Ezeket az ötleteket meg is beszéljük. Hagyom, hogy eltérítsenek az ötleteikkel. Néhány évi munka után már könnyű "váltani". Ráadásul remekebbnél remekebb ötletekkel állnak elő. Csak győzzünk választani. Ezért is áll elő az a helyzet, hogy évről- évre, osztályról- osztályra, más és más feladatok kerülnek be a pitypangos feladatatok közé. Nagy segítség, az  évek óta gyűjtögetett és mappákba rendezgetett "szemléltető " anyag. Bármikor előszedhető, bővíthető, átrendezhető.
Idén a tanulmányrajz után egy meseillusztrációt, egy pitypangos mezőt és egy Pitypangtündért szeretnénk alkotni. Pillanatnyilag ez az elképzelés.



Tompa Mihály: A pitypang meséje


A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók.

A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres — mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyelte a viola édes illatát. Azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.

A virágok tündére jószívű volt, amint az egy tündérhez illik. Megszidta hát az irigy rózsát, és megsimogatta a hallgatag, csöndes violát. A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani. A liliom élesebb kardokat kért. Az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.

A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt. Rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat. Lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé az erdőben.

Így történt, hogy meglátta az út szélén a porban virító pitypangot.
Megállt előtte:
— Mondd, kedves pitypang, nincs valami kérésed, parancsod?
A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.
— Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek?
Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de amikor a tündér továbbment, felsóhajtott. Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:
— Talán mégis szeretnél kérni valamit, pitypang?
— Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni — mondta a pitypang. — Messze földről kerültem ide, ebbe az országba. Meggyökereztem itt. Tudom, hogy soha többet nem láthatom a hazámat. De ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyermekeim elmehetnének... de hát azoknak sincs szárnyuk!
Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái, leánykái — a termésbóbiták — ezentúl apró szárnyakkal szülessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, repíti őket hegyen-völgyön át. Messzi földre elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya visszaröpülhet a régi, elhagyott hazájába is.


Mitől is érdekes? 
A tündér egy szép, érdekes mesebeli lény. A virágok reálisak. 
Ezeket a kerti virágokat, a nevüket legalább is ismerik. De, pl. az estikét és a violát annyira nem. Ezért megnézzük ezeket. Összeállítottam képeket, sokat, sokfélét, amiket hagyok is kivetítve. Lehet válogatn, kinek melyik tetszik. Azt tapasztaltam, hogy ha egy- egy képet vetítek csak, folyamatosan megy a kéricsélés, hogy ezt, vagy azt mutassam meg ismét. Ezért döntöttem, úgy hogy hagyom kivetítve ezt az összeállítást Egy idő múlva már nem is kell.
A tündérről beszélgetünk kicsit, de nem vetítek képeket. Majd.... erre is lesz lehetőség.
A helyszíneket csak megemlítjük. Kert, kerti ösvény, erdő széle...
Vegyes technikával alkottak, pontosabban, zsírkrétával és vízfestékkel, a pitypang termését gyertyával rajzolták. De hacsak a kréta vagy a festék mellett döntöttek, az is jó.
És ahol se kert, se tündér? Ott maga a beteljesült varázslat.









2017. június 19., hétfő

.....és szünet....

Vége! Kitört  a nyár!
Karin Jurick


Rengeteg muka volt, de kész, vége.
Az iskolát felújítják, ki kellett üríteni. Teljesen.
 Mindent kirámoltunk, bedobozoltunk és a tornaterembe behordtunk.
Az iskola 1978-ban épült, akkor költözött ide a régi épületből. A rajzterem és a hozzá tartozó beépített szekrények a folyosón, fix hogy azóta ki sem voltak nyitva. 2 éve, amikor itt kezdtem (ismét) tanítani már egy nagy lomtalanítást csináltam. Nagyot, nagyot...legalább is akkor azt hittem. Nos, volt még néhány csontváz a szekrényekben. Volt mit kiselejtezni, becsomagolni. 
Gondolom amikor visszarámolunk, akkor is lesz. 
Hogy az mikor lesz? Nem tudom. Majd akkor izgulok.
Most nyár!
Laura Lacambra Shubert



2017. június 15., csütörtök

Jegenyék- tájkép, első próbálkozás - Poplar and landscape first time trying


Ismerkedünk a tájképekkel, mert mi is tájképet készítünk. 
Miért festenek a művészek tájképeket, hogyan készül. Meg is néztük a festők hogyan látják a tájat, a fákat, a fasorokat.
Teresia Saia
Kimentünk az iskola mögé, a jegenyesor alá, letelepedtünk és megörökítettük a fákat. A fák között átszűrődő napfényt, a röpködő pöszmöszöket, a susogást...a közeledő nyarat.

Igazából a jegenye jellegzetes formáját akinek sikerült megrajzolnia, nyert ügye volt. Nem csak a hosszúkás, magyas karcsú korona a lényeg. A fa ágai hozzásímulnak a törzshöz.
Ha ezt meglátják és így ábrázolják is, akkor sikerült a jegenye karakterét megragadniuk.
 










2017. június 11., vasárnap

Lábbal festünk- gyereknap

A szokásos gyereknapi bulin idén lábbal festünk. Tavaly batikoltunk, idén mást akartam.
Nagyon jó program! Alig igényel előkészületet, utána pillanatok alatt rendet lehet rakni. Nem utolsó szempont! 

Az előkészületek. A sima, közönséges háztartási csomagolópapírt kivasaltam. Sima legyen. A Temperát felhigítottam, vajas dobozokba adagoltam. 
10 széket raktunk körbe, ezek közé tarítettem le 4 ív csomagolópapírt. Rárakosgattam a festékket, előkészítettem az ecseteket....és vártam az alkotókat. 

Akik jöttek is. 

Nagyon vidám és meglepően nehéz feladat.





2017. június 10., szombat

Gyereknap...VAKÁCIÓ!!!... végre

Azonnal itt van az év vége, a nyári szünet. Az utolsó nagy programunk a Gyereknap. A program része lesz a negyedikesek táncjelenete. Ez lesz a záró szám. Ehhez készítettünk egy feliratot. Betűket, amiket a táncika végén felemelnek a gyerekek.
Az volt a kérés, hogy tarka, élénk és gyönyörű legyen. Hát az lett!
Az alapja a Pedagógusnapi feliratból megmaradt dekorkarton. Erre ragasztottuk fel a sima famentes rajzlapból elkészített betűket. 
Nagy vonalakkal megrajzoltam az egyes betűket. Voltak akik párban dolgoztak, de sokan egyedül. Ezért sokkal több betűt készítettünk.
Olajpasztellel és zsírkrétával dekorálták ki a betűket.
Végül, mielött kivágták volna, fekete vastag filccel kontúrozták.
Az alapnak használt kartont közben méretre vágtam. Valamivel nagyobbra mint az A 4-es méret. Így adta ki jól a karton. Erre kerültek az éppen A 4-es méretű betűk. Rakosgattunk, válogattunk...

A ragasztásnál arra figyelni kell, hogy az olajpasztell kenődik, maszatolódik. Ezért egy sima papírlapon keresztül simítottam rá a beragasztózott betűket a dekorkartonra.
 
Minden készen áll a fellépéshez!

2017. június 8., csütörtök

Köszönjük...felirat, pedagógus napra- iskolai feliratok

Elég fura. Pedagógus napi városi ünnepségre készítek feliratot, ami a minket éltető, általunk készített, általunk betanított és szervezett műsor része lesz. Minket ünnepel, mert elég vének vagyunk és elég régóta kibírtuk ezen a pályán...Hosszabb- rövidebb megszakításokkal, de mégiscsak kibírtuk.
Szóval...KÖSZÖNJÜK, ez a felirat.
Ami igazából kis táblácskákból áll. Ezekre színes papírból ragasztottam fel a betűket.
A táblákat az iskola gondnoka gyártotta, én csak feketére festettem, matt fekete akrill sprayvel a táblák nyelét, és a talpakat, amibe bele állítják a gyerekek a betűket a műsor során.  

Gondoltam, ne ordibáljon az a fehér talp, ne vonja el a figyelmet a feliratról.
A táblácskákat nem festettem fehérre, nagyon kontrasztos lett volna. A natúr fa színét hagytam meg. 
Minden betű más és más formájú és színű, hogy vidám legyen. Semmi hagyományos, klasszikus vagy fennkölt poros betűt nem akartam. A kérés is ez volt. Vidám, kedves felirat legyen. 
A betűket tovább díszítettem. Dekor kartont és mindenféle színes papírt, fénymásoló lapot és metál papírt  használtam. (Aldi, habkúp, doboz belső fele. Szenzációs! A doboz. Arany, ezüst és bronz színű is van. Tükörfényes.)


A betűk formájához kis segítséget vettem igénybe. A számítógépet. A Microsoft Word betűkészletét. Egy Word dokumentumot készítettem, a szöveget betűnként egymás alá írtam. Kiválogattam azokat a betűtipusokat amik tetszettek. Minden betűhöz mást. 
A fehér zománc táblára felrajzoltam a táblát, amire a betű kerül. Egyszerűen ebbe a keretbe vetítettem a betűt. A méretét addig állítgattam amíg klasszul beleillett.
Feltettem mágnessel a színes kartont és körberajzoltam a formát.
Miután felragasztottam a betűket, néhány betű kívételével...
...kis díszeket ragasztgattam rájuk. Igazából adta magát a dolog. 
 



A Pedagógusnapi műsor nagyon klassz volt! Minden a helyén volt, gyerekek, versek, dekoráció, virágok....jók voltunk!